Olimpiai győzelem és új kezdetek

Vannak napok, amelyeket nem felejt el az ember: 2024. augusztus 9-e biztosan ilyen volt. Bár Rasovszky Kristóf azt mondja, ő nem érezte különlegesnek ezt a pénteket. 

Korán kellett kelni, jól érezte magát, vidám volt, még az edzői is megjegyezték, hogy „nem olyan mogorva a feje, mint szokott”. Sőt, még poénkodott is a rajt előtt. Nos, ha nem is ez az olimpia aranyérem titka, kedvező előjelnek bizton tekinthető. A Bajnokok nyomában című program keretében Rasovszky Kristóffal, a párizsi olimpia 10 kilométeres nyíltvízi úszásának győztesével, a Pannon Egyetem első olimpiai bajnokával és Kiss Balázzsal, Veszprém első olimpiai bajnokával Ovádi Péter országgyűlés képviselő, nem mellesleg egykori pannonos hallgató beszélgetett a Papírkutyában. 

Hogyan lesz valakiből olimpiai bajnok? Mi különbözteti meg a népesség ezen elenyésző százalékát az összes többitől? Mi motiválja őket? Mit tanulhatunk tőlük? Ki volt rájuk a legnagyobb hatással? Hogyan lehet a bajnoki címek után újabb és újabb motivációt szerezni? Hogyan lehet összeegyeztetni az élsportot a tanulással? – többek között ezeknek a kérdéseknek próbáltak utána járni az izgalmas, motiváló, vicces és időnként megható beszélgetésen.

Rasovszky Kristóf Tokió olimpiai ezüstérmes, valamint kétszeres világ- és Európa-bajnok úszójának, a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kar villamosmérnök szakos hallgatójának nem volt más elvárása magával szemben a párizsi olimpia előtt, mint, hogy ússza ki magát teljesen és legyen elégedett a saját teljesítményével, legyen ez elég bármire is. Persze, Kristóf abszolút éremesélyesként érkezett a francia fővárosba, még ha nem is volt mindig egyértelmű, hogy a számításait nem az uszodában, hanem a nyílt vízben találja meg. 

• Nem én választottam a hosszútávúszást, egyszerűen ehhez van tehetségem, alkatom. 2014-ben ismerkedtem meg a nyílt vízzel, utána közöltem is Laci bácsival (Szokolai László, Kristóf edzője  –  a szerk.), hogy „maradok az uszodában” – idézte fel a kezdeteket Kristóf. Meg kell szokni, hogy „nincs fal, a Balaton alján nincs ott az a csík, mint az uszodában, van fizikai kontakt” – sorolta. Az olimpiai bajnok elmesélte azt is, hogy sportkarrierjére a legnagyobb hatással Epres Imre, a nevelőedzője volt, tőle kapta a sport és az úszás szeretetét. A másik pedig – nem kérdés – Laci bácsi, akivel, ahogy Kristóf fogalmazott, tizennégy évig boldogították egymást. „Sokféle irányba elvitt, sok mindent kipróbáltunk együtt és figyelembe vette a véleményemet is. Ez mind vezetett el idáig” – mondta. 

Bár Kristóf szeptember óta várost és klubot váltott – a Ferencváros színeiben úszik tovább – Veszprém számára mindig is az otthont jelenti. – Az elmúlt 27 évemet itt töltöttem, minden ideköt. Rengeteg jó élmény, barátok, csupa jó emlék. Ez az otthonom, ahova mindig jó visszajönni  –  mondta, hozzátéve, hogy a klubváltása egy hosszú döntési folyamat eredménye, de időszerű volt. 

• Másodszorra próbálkozom Budapesttel. Az első alkalommal még az Óbudai Egyetem hallgatójaként fél év után hazamenekültem és a Pannonon kezdtem újra a tanulást és a sportolást. Az már egy éve megfogalmazódott bennem, hogy valamin változtatni szeretnék a jövő tekintetében, de nyilván kivártam az olimpiai ciklust. Amit hét éve nem szerettem, a nagyvárost, tömegközlekedést, azt most élvezem, és azt is, hogy egy nagy klubnak vagyok a tagja, hogy sokan vannak mellettem az edzésen. 

A beszélgetésen felmerült egy franciaországi válogatóverseny története is, amelyen Kristóf az 5 és a 10 kilométer mellett a 25 kilométeres távon is elindult. Joggal merült fel a kérdés: mégis mi viszi rá az embert arra, hogy ennyit ússzon? 

• Mániákus vagyok és mazochista  –  felelte mosolyogva az újdonsült olimpiai bajnok, aki hozzátette: a mai eszével ezt biztosan nem vállalná. De akkor mindhárom számban nyerni szeretett volna, és Laci bácsi hiába próbálta rábeszélni, hogy valamit engedjenek el. Úgyhogy leúszta. 

Új város, új edző, edzéspartnerek és körülmények, és természetesen új célok is hajtják Kristófot a mindennapokban, hisz motiváció nélkül nehéz lenne már olimpiai bajnokként újra és újra a medencébe ugrani. 

• Nekem fájó pont, hogy itthoni világbajnokságon nem szereztem eddig egyéni érmet. 2027-ben újra Budapesten lesz a világbajnokság, szeretném ezt pótolni! Illetve, újra próbálkozom a medencés számokkal is, 800 és 400 méter gyors, utóbbin például 2009 óta nem döntötték meg az ajkai Kis Gergő országos csúcsát – sorolta Kristóf a maga elé állított újabb kihívásokat. 

S ha már célok, akkor nem mehetünk el az egyetemi tanulmányok mellett sem. Kristóf elmesélte, hogy nagyon nagy a különbség egyetem és egyetem között az élsportolókhoz való hozzáállásban. A Pannonon jó dolga van, s bár nem adják ingyen a tárgyak teljesítését, itt mindenben segítik a sportkarrierjét, és mindenre találtak megoldást. A végzős villamosmérnök hallgatónak pedig már „csak” a szakdolgozata van hátra, amelyet a tervek szerint a decemberi határidőig be is ad. 

Kristófról az is köztudott, hogy nagy szívügye az állatvédelem, kutyusai mellett néhány hete egy cicát, Malőrt is örökbe fogadták a feleségével. 

• Ez a közéleti szerepvállalás abszolút a mindennapi életünkből jön. Fontosnak tartom, hogy ha bármivel tudom segíteni az állatokat, vagy fel tudjam hívni a figyelmet az őket érintő problémákra, akkor ezt megtegyem. Szeretnék visszaadni valamit abból a rengeteg dologból, amit én kaptam az élettől – fogalmazott a sportember.

 

Kiss Nikoletta

Fotók: Kovács Bálint